* Adobe Reader letöltése (PDF fájlokhoz)
4.7 MB | |
2017-05-02 11:44:58 | |
Nyilvános 446 | 1398 | Rövid leírás | Teljes leírás (92.3 KB) | Nagykanizsa m. város államilag segélyezett iparos fiú- és leány-tanonciskolájának értesítője az 1932-33. iskolai évről. XLVII. évfolyam Közli: Brauner Lajos iparisk. mb. igazgató Nagykanizsa, Gyarmati Gy. könyvnyomdája 8787 A következő szöveg a füzetből keletkezett automata szövegfelismertetés segítségével: 8.02: mmmmimmtmw NAGYKANIZSA M. VÁROS ÁLLAMILAG SEGÉLYEZETT IPAROS FIÚ- ÉS LEÁNYTANONCISKOLÁJÁNAK ÉRTESÍTŐJE g5l AZ 1932—33. ISKOLAI ÉVRŐL. |SS SSS SSÍ II S|S SSS XLVII. ÉVFOLYAM KÖZLI: BRAUNER LAJOS IPARISK. MB. IGAZGATÓ NAGYKANIZSA GYARMATI GY. KÖNYVNYOMDÁJA 8 7 8 7 mímímímmmmmmmmmmmmmmnm. www SsSsSs NAGYKANIZSA M. VÁROS ÁLLAMILAG SEGÉLYEZETT IPAROS FIÚ- ÉS LEÁNYTANONCISKOLÁJÁNAK ÉRTESÍTŐJE AZ 1932—33. ISKOLAI ÉVRŐL. XLVII. ÉVFOLYAM A KÖZLI: BRAUNER LAJOS IPARISK. MB. IGAZGATÓ /•V NAGYKANIZSA GYARMATI GY. KÖNYVNYOMDÁJA 8 7 8 7 POREDUS ANTAL. A nagy társadalomban általánosan elterjedt nézet az, hogy vannak életpályák, amelyeken csak tövisek teremnek; amelyeken a küzdő sem dicsőséget, sem elismerést nem arat, de annál több gáncsot, lenézést és mellőzést. Ezekhez a pályákhoz számítják a tanítóit is. Valóban igy van! A tanító munkaköre: a szív, a lélek nemesítése. Ifjú korától a deres főig, mint gondos kertész ott ápolja, gondozza csemetéit, lemetéli a vad hajtásokat, nemes galyat olt beléjök kora reggeltől késő estig. Nincsen munkájának külső látszata, kézzel fogható eredménye, anyagi haszna; pedig a világ ma csakis ilyenért lelkesedik. De talán még sincs így; a tanító becsületes munkájával egyet mégis elér: a hálát és szeretetet. Ez a hála és szeretet, mely a romlatlan emberi sziv legszebb virága, nyilvánult meg azon a szép és lélekemelő búcsuünnepélyen, melyet Poredus Antal ny. áll. elemi iskolai igazgató, nagykanizsai ipariskolai igazgatónak, aki 37 éven át az ipariskolai oktatást és a nemzeti szellemi nevelést buzgalommal és odaadással szolgálta, az iparoktatás teréről való végleges távozásakor a felügyelőbizottság, az Ipartestületi Elöljáróság, kartársai, tanítványai és tisztelői a mult 1931—32. iskolai év záróünnepélyén, június hó 19-én rendeztek. Harminchét év — közel egy emberöltő. Harminchét évig igaz magyar hűséggel szolgálni a hazát az iparoktatás terén mint iparosiskolai tanító és igazgató — több egy emberöltőnél. Ha van valamely pályán működő egyén, úgy a tanító, mint a nemzet napszámosa bizonyára megérdemli, hogy megemlékezzenek róla akkor, midőn közel négy évtizedet töltött be oly munkában, melynél szebb ezen a világon nincsen. A kartársi szeretetnek, tanítványi hálának ez a megnyilatkozása, szines ragyogással fényessé, boldoggá tette a búcsúzónak június hó 19-ik napját. Ez, a búcsúzó életében s iparosiskolánk történetében emlékezetes nap, nemcsak az ünnepelt örömnapja, de egyúttal Nagykanizsa m. város kúlturájának is ünnepe volt, mert e város iparoktatásügyének históriája szoros kapcsolatban van a búcsúzó igazgató és a vezetése alatt álló iparosiskolai tanítótestület munkásságával, Nagykanizsa m, város társadalma önmagát tisztelte meg, amikor iparosiskolája vezetőjének, Poredus Antal igazgatónak — aki a magyar iparoktatási művelődés göröngyös utain küzdve, verejtékezve, mindig jóakarattal, ideális lelkesedéssel segítette elő a mások boldogulását embertársai között — az elismerés koszorúját nyújtotta át iparosiskolai tanítóskodásának 37 éves fordulója alkalmából. Harminchét év! Mily nagy idő ez a parányi lét határain mozgó emberi életben, sőt maga egy ... |