* Adobe Reader letöltése (PDF fájlokhoz)
6.84 MB | |
2018-06-26 14:47:04 | |
Nyilvános 345 | 1187 | Rövid leírás | Teljes leírás (134.42 KB) | A Nagykanizsai Városi Négyévfolyamú Fiú Felső Kereskedelmi Iskola értesítője az 1934-35. iskolai évről. az intézetet alapították 1857-ben. Közli: Balog Dávid igazgató. Nagykanizsa, 1935. Gutenberg és Délzalai Nyomda A következő szöveg a füzetből keletkezett automata szövegfelismertetés segítségével: A NAGYKANIZSAI VÁROSI NÉGYÉVFOLYAMÚ FIÚ FELSŐ KERESKEDELMI ISKOLA ÉRTESÍTŐJE AZ 1934—35. ISKOLAI ÉVRŐL AZ INTÉZETET ALAPÍTOTTÁK 1857-BEN. KÖZLI: BALOG DÁVID IGAZGATÓ. ■■rJ NAGYKANIZSA, 193B. GUTENBERG ÉS DÉLZALAI NYOMDA .Si M\'rr -.: h a A NAGYKANIZSAI VÁROSI NÉGYÉVFOLYAMÚ FIÚ FELSŐ KERESKEDELMI ISKOLA ÉRTESÍTŐJE AZ 1934—35. ISKOLAI ÉVRŐL. AZ INTÉZETET ALAPÍTOTTÁK 1857-BEN. KÖZLI: BALOG DÁVID IGAZGATÓ. NAGYKANIZSA, 193S. GUTENBERG ÉS DÉLZALAI NYOMDA 64 5H REV 98 REV 201 û X33 _ I93S~ I. I Dr. Rosenberg Mór. Mély gyászunkat és fájdalmunkat hirdette a fekete zászló, amely 1934. június 21-én iskolánkon lengett. E nap délelőttjén terjedt el ugyanis a városszerte őszinte részvétet keltett szomorú hír, hogy dr. Rosenberg Mór, iskolánk ny. óraadó tanára, életének 68-ik évében hosszú szenvedés után elhunyt. Bár súlyosabb természetű betegsége miatt minden eshetőségre gondoltunk is, mégis mélyen megrendített bennünket a megmásíthatatlan valóság, hogy szeretett barátunk és kartársunk, a kereskedelmi szakoktatás derék munkása nincs többé közöttünk. Iskolánknak úgyszólván alapítása óta tanára volt, látta annak fejlődését, talán ezért is ragaszkodott hozzá oly nagy szeretettel. Hosszú, eredményekben gazdag működés után 1932-ben fájó szívvel hagyott el bennünket. A jól megérdemelt pihenést azonban csak igen rövid ideig élvezte, gyógyíthatatlan betegség támadta meg, amelyből felépülni már nem tudott. Temetésén a tanári testület vezetésével az intézet tanulóifjúsága is megjelent. Sírjánál az iskola igazgatója a következő szavakkal búcsúzott tőle: „Lesújtva a gyásztól és fájdalomtól, meghatottan és mély megilletődéssel lépek koporsód elé, kedves Mór barátom, hogy utolsó „Isten hozzád"-ot mondjak neked a nagykanizsai felső kereskedelmi iskola, annak az intézetnek a tanári testülete és volt tanítványai nevében, amelynek 39 éven át lelkes munkása és magvetője voltál. Nem a tanári pálya volt a tulajdonképeni élethivatásod, mert hiszen ügyvédi oklevelet szereztél. Mégsem a biróság tárgyalóterme, hanem az iskola volt az éltető elemed, mert csak ennek a levegőjében, volt tanítványaid és tanártársaid körében érezted magad igazán jól és otthon. Amikor 2 évvel ezelőtt felsőbb rendelkezésre 4 évtizedes működésed kedves színteréről, a tanári-katedráról akaratod ellenére távoznod kellett, egész lényeden visszatükröződött az a lelki fájdalom, amely az embert rendszerint csak akkor tölti el, amikor szeretett otthonától kell elszakadnia, kedves hozzátartozóitól kell megválnia. Az iskolához való ragaszkodásodnak ez a megható megnyilatkozása teszi érthetővé azt a lelkesedést és szeretetet, amellyel tanári munkádat végezted, amelynek értékét iskolafajunk szempontjából csak emelte az a körülmény, hogy ügyvédi hivatásodnak megfelelően az 4 életből az életnek neveltél és tanítottál. Ezért volt nagy és maradandó a hatás, amelyet tanítványaidra mindenkor gyakoroltál. Szerény és megnyerő modorú személyedben azonban nemcsak a hivatását szerető és kötelességét az óramű pontosságával teljesítő, nagy általános műveltséggel is rendelkező tanárt, nemcsak a kedves kartársat és jó barátot tiszteltük és szerettük, hanem azt a férfiút is, akinek a megalkuvás nélkül való becsületesség volt mindenkor az ideálja és a feltétlen korrektség a munkatársa. Ma, amikor a mostoha viszonyok folytán mindinkább elhomályosulnak azok az erkölcsi al... |